Ez a Hont-Orbán interjú pontosan olyan, mint az ország. Kínos

Nincs kedvem írni arról, hogy Hont András interjút készített Orbán Viktor miniszterelnökkel

Számos dirigensi stílus létezik, ahogy rengeteg karmester is, és az embernek a személyiségéhez illő egyedi módszert kell megtalálnia. Interjú.
„Önt leginkább a barokk zene és a XX. századi modern szerzők specialistájaként tartják számon. Mi az oka, hogy mégis egy kizárólag Mendelssohn-művekből álló programot állított össze tegnapi koncertjére?
Ezek a művek jobban illenek egy nagyzenekarhoz, és annak a klasszikus stílusnak a részei, amelyben egy szimfonikus zenekar magabiztosabban képes megszólalni. A másik oka emellett az, hogy rajongok Mendelssohnért, aki véleményem szerint nincs kellőképpen reprezentálva manapság a koncerttermekben, és ahelyett, hogy egy művét illesztettük volna be egy vegyes programba, jobb ötletnek tartottam, ha egy teljes estét szentelünk neki.
Úgy tudom, hogy a koncertműsor összeállításakor nem egyedül döntött, hanem meghallgatta a zenekar véleményét is. Milyen típusú vezetőnek és karmesternek tartja magát?
Számos dirigensi stílus létezik, ahogy rengeteg karmester is, és az embernek a személyiségéhez illő egyedi módszert kell megtalálnia. Nem kedvelem a von Karajan-féle »gran maestro«-stílust, mert az a véleményem, hogy ez a hozzáállás csődöt mond a mai nagyzenekaroknál, és főképp nem alkalmazható azoknál a kisebb kamaraegyütteseknél, akikkel én általában dolgozni szoktam. A saját szerepemet inkább egy didaktikus, tanári munkakörként értelmezem, ami távol áll a már említett »generalissimusi« attitűdtől.
Két koncertet is látott a Tavaszi Fesztiválon. Hogy tetszett Önnek a Művészetek Palotája, és a benne található hangversenyterem?
A Művészetek Palotája lenyűgöző, bár az én ízlésemnek túl monumentális, hogy emberi léptékű maradhasson, nagyzenekarok számára viszont kétségkívül kiváló hely. Saját szempontjaim alapján ezt a hangversenytermet leginkább olyan, színpadi produkciót igénylő művekhez, például balettekhez tudnám elképzelni, amelyeknél a színházi tér koncertteremként való újraértelmezésére van szükség, amint azt a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikusok koncertjén a Sztravinszkij- és Bartók-darabban is láthattam. A zenekari árokból felcsendülő zene tisztán és jól hallhatóan szólalt meg, de némiképp testetlennek éreztem a terem hangzását, ezért a végeredmény számomra olyan volt, mintha egy csúcsminőségű hangtechnikával felszerelt moziban ültem volna.”